Decadence

Menni kellene, messzire. Valahova, mindegy hogy hova csak el innen, ebből a világból.
Sokszor gondolok arra hogy mi lett volna ha, anno nem indultam volna el otthonról, csupán fél óra talán annyi sem és már ott lennék. Kitudja mi minden lehet odaát, más világok mert hiszem hogy nem egy adott hely lehet mindaz.
Talán szebb lehet azoknál is ahol az álmaidban jársz.
Csak mély álomba merülni, és tudni hogy szabad vagyok.
Végezni akarok itt mindennel mihamarabb, de nem tudom mi a karmám, anélkül nem lehet, hiába próbálom úgy alakítani.
Néha meg akarom állítani az időt is, mert néha úgy érzem fölöslegesek az óra kattogása hisz nem törénik soha semmi, csak annyit látok hogy az emberek nap mint nap rohannak, és mindennap ugyanazt csinálják, és szinte értelmetlenné válik ez a monoton életritmus...
Azt hiszem nincs ami itt tartana, másoknak van. A család, a barátok esetleg a szerelme miatt. De ez mind olyan múlandó. Semmi sem örök. Úgy ahogy mi sem.
Gyűlölöm magam, mert tudom hogy nem vagyok képes semmire, csak egy vagyok a sok közül és nem jelentek semmit.

 Ma reggel újra kételyekkel ébredtem. Egyszerre voltam boldog és szomorú is. Furcsa dolgokat álmodok, nagyon furcsa dolgokat...
Most van mellettem valaki de néha úgy érzem hogy elárulom, minden mozdulatommal, minden szóval. Nem akarok újra egyedül maradni, de olyan labilis minden, szinte el sem kezdődött és pillanatok alatt elveszíthetem.
Ma, mikor kint az udvaron dohányoztam, csak néztem hogy az apró esőcseppek hogy robbannak szét mikor leesnek, és ezernyi gondolat jutott az eszembe, és féltem.
Az a teszt, nem tudom mi lett volna ha egy ivadékot hordoztam volna magamban. Egy undorító és rothadó testecskét.
Olyan sok hibák követtem el, olyan nehéz elhinnem azt mikor kimondja azt a szót, amit ma már nem érzünk igazán vagy mikor megölel, egyszerre örülök neki és valahol legbelül fáj. Nem merek viszonozni semmit, mert félek hogy újra elvesztek valamit amit egykoron fontosnak tartottam. Nem tudom hogy lehet megállítani mindent és semlegessé tenni.
Nem akarom elengedni, még nem.
Dahlia azt mondta nekem egyszer: mindent akkor kell abba hagyni, amikor a legszebb...

Félek hogy igaza van...