Decadence

Nem számít már mit mondanak nekem, olyan sokmindent feladtam már...
Utálom olykor a szerelmemet, a magányt. Szeretnék újra érezni, ölelni, csókolni, érinteni...és végre szép álmokat szőni.
Megismerkedtem jó és szép emberekkel, de egyszerűen képtelen vagyok egy kapcsolatot is megtartani.

Én mindig szerelmes vagyok, csak ő még fiktív személy, de mikor támad már fel?
Olyan egyedül vagyok, csak kínzom magam. Hogy miért? Mert talán jól esik...én sem tudom.

Örök álom

Kihunyt a fény a szememben
homály költözött szívembe.
Elaludt a láng a lelkemben
Ki hoz vissza az életbe?

Elringat lassan egy álom
kihűlt testem fekszik
pihe-puha ágyon.
Vígan éneklő angyalok közé vágyom,
hol vár reám egy véget nem érő
meseszép álom.

Fenn a fellegekben honol a békesség,
vidámság, örömben úszó fényesség.
Eltiporni nem fognak többé,
mert szívem most már megpihen örökk é.

 

 

Egy piciny mennyorszában akarok élni, egy olyan helyen ahol nincs zaj, a fény és a sötétség egyszerre érvényesül, majd a szivárványy színeiben újjászületik miközben a világ meghal...
Mindennap meg akarok halni egy kicsit, hogy érezzem a lelkem eltávolodását, utazni szertnék időkön túli tájakon ahol nincs más csak az könnyek völgye...a tűz tavában szeretnék gyönyörködni mi egyszerre boldogggá és újra magányossá tesz. Lesz valaha olyan teremtmény mint én, ki sóvárog a halál után?
Én is át akarom élni a gyötrelmeket...kolera, lepra, pestis... Meg kell értenünk mindent, de nem lehet mert emberek vagyunk.
A Kristály városban lenni csodás érzés lehet, csak a ragyogás, amerre a szemünk ellát...Piciny csillámló épületek, tele padokkal és egy oltárral amin egy apró doboz árválkodik, mutatva a jövő rothadását...

Megannyi torz árny táncol a sötétben és a fejemben. Nem félek tőlük, eddig nem bántottak...nem tudom mit szeretnének.
Szeretném hallani a hangjukat ha van, látni igazi valójukat ha valóban léteznek.
Nem érzem jól magam...valami van itt bennt, legbelül. Nem érthetitek meg, még Mansonnéni sem.
Ő volt és még az is akit igazán szeretek...Olyan mint Ditta Von These hozzá tudnám hasonlítani.

Már ő sincs nekem. Szeretnék aludni de nem tudok, valami mindig velem van, mellettem, bennem, a gondolataimban és néha ő beszél helyettem...

Őrültnek hisztek, de lehet az is vagyok. Sajnálom azokat akiket megismertem, nem állt szándékomban a nyomoromba rángatni senkit. A "szüleim" kik bánják hogy itt maradtam a földön...5éve volt az óra mikor végleg elengedhettek volna, de nem tették.
Sosem kérdeztem hogy miért? Csak Ők. De már olyan mintha nem is léteznének, közömbös lettem mindenki szemében.
Egy olyan személy kinek léte csak teher, mindenki számára.

Sokan hiszik azt hogy jó barátja vagyok, de hazudnom kell mindenkinek. Annyi a baj hogy anyagi helyzetek miatt még nem lehet temetést rendezni...Nem is számít már.
Valakinek tűrni is kell. Hozzászoktam ahhoz hogy más szennyét takarítsak nap mint nap, mások panaszait hallgassam, mások boldogságát nézzem, holott legbelül rohadok és haldoklom.
Mikor mosolygok azt hiszitek hogy jól vagyok és nincs semmi baj. De nem mondhatom el mi van ott nekem, ahol már nincs érzelem. Kiégtem.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat