Új idők járnak, de az emlékek a régiek maradtad. Azt szokták mondani hogy az idő múlásával kopnak, halványulnak. Nekem még ugyanolyan frissnek tűnik mint annak idején.
Olyan érzés ez, mintha újra élném időszakszerűen minden pillanatát.
Az éjjelek, azok olyanok mint egy tudattalan állapotba kerülés és mikor jönne a hajnal, a nap fényei, csak várom de még mindig sötétség honol körülöttem. Az órák miket számolok éber állapotomban, nem haladnak, mintha megálltak volna, mintha valamilyen térhasadás jött volna létre a két világ között. Démonok alagútja, kísértetek fényei lobbantják fel az álmokhoz vezető utat.
Csak beszél a sötétben és képeket mutat, mint egy fotó az életemből amire nem emlékszem talán.
Olyan fáradtnak érzem magam. Mintha újra magányos lennék. Azt mondták nekem:érzéketlen vagy. Érzelmileg inaktív. Talán így van, nem érzek semmit
Minden pillanatban kusza gondolatok cikáznak az agyamban, hol jó hol pedig rossz. De sosincs kompromisszum. Talán az is baj a világgal hogy mindenki az egyensúlyra törekszik.
Ugyan ki hisz már a harmóniában, a test és lélek egyensúlyában?
Senki!
Vagy ha létezik is ilyen, az csak spontán naiv.
Ábrándok sorozata következik ami mégtöbb reményt emészt föl.
Nem tudom hol kezdődhet el és mi a vége, már ha igazából létezik vég. Milyen lehet úgy élni hogy közben tudod, halott vagy. Hol van az érzelmek között átmenet?[...]

Oldal: Befejezetlen történet
Decadence - © 2008 - 2024 - decadence.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat